Szalad a nyúl az erdőben, és találkozik a farkassal. Kérdi a farkas: "Hová szaladsz, nyúl koma?" "Jaj, jaj, hogyne futnék; hát nem hallottad, hogy jönnek a vadászok, és minden ötlábú nyulat lelőnek?" "Meg vagy te őrülve nyuszi, hiszen neked csak négy lábad van!" "Jó, de előbb lőnek, aztán számolnak."

Mi mást tehet a régi vicc főszereplője, a kis nyuszi, ha tudja, hogy a vadász ötlábúsági gyanúokok miatt le akarja lőni? Mivel nincs puskája, elszalad, ha kedves az élete. De ha nincs ínyére, hogy elszaladjon? És mégis kedves az élete?

Nem csekély dilemma ez. Főleg, ha a nyúl csakugyan ötlábú - amint gyanították.

Demján Sándor - hogy a hasonlatnál maradjunk - annyira "ötlábú nyúl", hogy ötlábúbb már nem is lehetne. Hogyan oldotta meg mégis a dilemmát? Ez izgatott. Ezért írtam meg a Demján-sztorit.